Kutyás történeteink

A Tengelits-portán élő falka élete 2019-ben – Összefoglaló

Nagyon izgalmas, és mozgalmas volt az élet 2019-ben a Tengelits portán négy pulival, és egy komondorral, mert a végére ennyi lett a létszám. Igaz, hogy a 2019-es évről ígértem beszámolót, de hogy ezt jól megértésétek, vissza kell kanyarodnom egy kicsit régebbi időszakra, mert makacs szándékom az, hogy bemutassam a Tengelits-porta lakóit. Haladjunk időrendben.

Csutak:

Férjemmel, Tengelits Istvánnal, 2017. év szeptemberének végéig Budapesten éltünk. Társunk, a történetem első szereplője Csutak volt. Jelenleg falkánk nyugdíjas tagja. Ő törzskönyvvel és verseny eredményekkel nem rendelkezik, de nagyon szeretjük, és jogot nyert az általunk folyósított, élete végéig tartó ellátásra. Viccesen csak úgy emlegetjük őt, hogy a „nyugdíjas”. Többi társával szemben, bizony akadnak bőven előjogai. 2008-ban került hozzánk kölyökként. Mezőkövesdről érkezett ez a pulink, egy lelkiismeretes, állatszerető fiatal házaspár portájáról, akik akkor még talán csak sejtették, hogy 2019-ben már sikeres puli tenyésztők lesznek. Csutak 2008-ban nekem karácsonyi ajándék volt, igaz nem dobozban, piros masnival átkötve kaptam. Én már akkor tudtam, hogy ő életem egyik fontos része lesz. Bátran írom le nektek, hogy jelenlétével már az életemet is megmentette. Lehet, hogy nem ülnék itt, és írnék nektek, ha nem rendeli őt hozzám a sors. Nagyon sok mindent, jót is rosszat is átéltünk együtt. A 2019-es évben is velünk van még, és köszöni, szépen remekül van, boldog kutya.

Szeder:

Szeder 2017. június 17-án született, az Árminházi Kennelben, Hatvanban. 2017. augusztus végén költözött hozzánk. Egy habos lelkű, habos-babos kinézetű fehér puli lány. Nagyon szeretjük, hihetetlen, hogy már több mint két éve a családunk tagja. Nagyon repül az idő! Minden csintalanságban benne volt és van is.

Kölyökként-biztos üzenni akart a szomszéd kutyának, sikerült kiszerveznie többször is az internetet a házból. Ellopta a jegygyűrűmet, mint egy szarka. Szerencsére nem nyelte le, csak elrejtette a párnájában. Jó pár lábbelim nem örült az érkezésének, mert átfazonírozta őket. Valahol azt olvastam, hogy az ember akkor tanulja meg gyorsan, hogy dolgainak hol van a helye a lakásában/házában, mikor kölyökkutya érkezik a családba. Csutak, akkor még két évvel fiatalabb volt, gondos pótmamámként terelgette, nevelgette a kicsit. A nagy rohangálásokban már nem volt benne az új jövevénnyel, de bizony volt olyan, mikor vacsorázni hívtam be őket, és Szeder kisasszony azt gondolta, hogy még nem fejezte be a kerti munkát, Csutak asszony egy fülest húzott le neki.

„Legkedvesebb” történetem vele az, hogy még a karomon ülve intéztem vele Gödöllőn a költözés miatt szükséges ügyeket, jött egy idősebb Hölgy az unokájával, mikor kicsit megpihentünk egy parkban. Megcsodálták az akkor még 15 hetes puli kölyköt. Elhangzott a kérdés: „Milyen fajtájú kutyám van?” Mondtam, hogy puli. A nő ránézett az unokájára, és határozottan közölte: „A néni (én) hazudik! Fehér puli nincs!” Valószínű, hogy fel kellett volna háborodnom, a fajta védelmében, s elmagyaráznom, hogy de igenis van. Az ölemben szundikál az egyik példány. Ám nem tettem, nem óhajtottam csorbítani a nagyi tekintélyét a csemete előtt, ezért magamban csak mosolyogtam és közben nagyon elszomorodtam, hogy a magyar emberek ennyire nem ismerik a magyar kutya fajtákat.

Talán még azt sem hitték el, hogy puli, pedig puli a javából. Rengeteg győztes címmel. Szeder a 2018-as évben elnyerte a Junior Champion címet egy oklevéllel és egy kupával. Szinte minden díja megvan, ami eddig az életkorig megszerezhető. Szeder most már tenyésztésre kész szuka kutya. A kiskutyák érkezésére még sajnos, egyéni okok miatt várni kell. A részletekbe nem mennék bele. Talán a 2020-as évben megvalósul ez az álmunk is, hogy lesz egy csapat kölcsönkapott kiskutyánk nekünk is.

Szeder is bearanyozza az életünket. Mint minden kutyusnak, neki is akadnak saját szokásai. Ha szeretetet szeretne szerezni, nem tolakodó, kedvesen kéri. Amennyiben öröm éri, még két és fél évesen is képes 360 fokokat pörögni a saját tengelye körül. Imád játszani, labdázni. Kutya suliba járt, 2018-ban sikeresen letette az E/1-es engedelmességi vizsgát a Gödöllői Kutya Sportközpontban.

Egy időben Szeder sok munkát adott nekünk. Kölyökként ő volt az egyik legnagyobb rontó-bontó. Kedvenc elfoglaltsága volt, míg mi a munkahelyünkön tartózkodtunk, hogy megkeressük a husikára valót, a faalapú dolgok elfogyasztása mellett kőművesedett is. Lyukakat gyártott a házunk falába. Az idő múlásával ezt a hobbiját megunta, így már István gazdinak sem az az egyik hétvégi tevékenysége, hogy újravakol utána.

Bokréta:

Bokréta 2018. május 26-án született Mezőkövesden a Matyóföldi-Kisbojtár Kennelben. Ott jött a világra, ahol Csutak, de ezt a Kennelt csak később alapították. (Csutak, még hobbi kutyának érkezett. Mivel nincs törzskönyve, a MEOESZ szabályzata szerint nem is puli, csak puli jellegű kutya. Bár ránézésre tuti puli szülei vannak. Vagyis csak voltak, mert Csutika is betöltötte a 11. életévét, és a szülei már elmentek az angyalokhoz.)

Mivel vidékre költöztünk, és tágultak a lehetőségeink, nagy a kert, úgy gondoltuk, hogy legyen még egy fekete pulink, talán tenyésztésre, és én nagyon szerettem volna, ha ő is Mezőkövesdről érkezik hozzánk. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert ez a vágyam is teljesült. Bokréta 2018. augusztus 25-én költözött hozzánk, gondos tenyésztőktől. Amikor elhoztuk, 14 hetes korában már gyönyörűen ment pórázon. Igazi kézzel nevelt kölyökként kaptuk. Szülőhelyén rengeteget foglalkoztak vele, mert egyedüli kölyök volt az alomban. Ebből a tényből adódóan, egy Hercegnővé vált.

Szőre gyönyörű lakk fekete, formás, szép pulivá cseperedett. Különleges egyéniség, nagyon simulékony, de csak, ha úgy gondolja, hogy szeretetre vágyik. Okos, könnyen tanítható és önérzetes. Időnként a „gyere ide” parancsot átkódolja, inkább elmegy ellenkező irányba, pedig olvasatom szerint pontosan érti mit is kérek tőle. Mert ő ugye Bokréta Hercegnő, nehogy már én dirigáljak neki. A reggeli napszakban, viszont le sem tudnám vakarni magamról. Gondolom, akkor szerzi meg az egész napra elegendő simit.

Az étkezéseit is érdekesen adja elő. Ő bizony csak az ebédlőnkben az asztal alatt hajlandó elfogyasztani a vacsoráját. Idegen kutyákkal nem bratyizik. A kutya oviban is adódtak megoldandó feladatok eme tulajdonsága miatt. A falkában – itthon – viszont remekül elvan. Ő az, aki a legfigyelmesebb, mikor tanulunk. A mindene vagyok. Ha valami nem az elképzelése szerint alakul, képes megsértődni. A nemtetszését eléggé szembeötlően fejezi ki, cserfes. Ha valamiről véleménye van, azt bizony el is mondja, mint általában a pulik.

Nagyobb károkat ő nem okozott, talán egy kábelt rágott meg kölyökként az első napon, mikor megérkezett. Ám tisztáztuk vele, hogy ez helytelen viselkedés, és az óta nem történt ilyen. Abban nem vagyok biztos, hogy az étkező székek és a TV asztalunk elfogyasztásában nem vett aktívan részt. Nem vagyunk mindig itthon, így nem tudjuk ki a garázda. Csak sejtem… Igen, aki kutyát tart, számolnia kell a kezdeti nehézségekkel. Mert azért nem tudunk úgy élni, hogy állandóan a látóterünkben legyenek. Tehetünk óvintézkedéseket, de az nem mindig elég. Tehát ha kutya van, számítani kell néhány megrágott bútorra széttépett textilre, kiásott gödrökre az udvaron. Aki ezt nem tudja elfogadni, ne vegyen magához kutyát. Az emberpalántáknak is akad olyan időszakuk, mikor mindent a szájukba vesznek, úgy ismerkednek a világgal.

Nefelejcs:

Mosolyogva írom le ennek a kis pulinak a nevét. És hogy miért? Nefelejcs érkezéséig azt hittem, hogy nem tud kutya nekem meglepetést okozni és túljárni az eszemen. A Nefelejccsel eddig eltöltött idő bizony nem ezt a tényt igazolta. Elöljáróban róla csak annyit, hogy Nefelejcs nagyon-nagyon életre való puli leány. Tuti, hogy a jéghátán is megélne.

Nefelejcs 2018. év novemberében született Farmoson. Az interneten láttam meg, tenyésztőjét addig személyesen nem ismertük. 2018. év decemberében gondoltam, hogy menjünk el Farmosra és nézzük meg őt. Még nem volt meg a konkrét elhatározás, hogy meg is vesszük. Megtekinteni szerettem volna, a puli kölyköt és a tartási körülményeire is kíváncsi voltam. Van szerelem első látásra, ez a találkozás a puli kölyökkel ezt igazolta.

Azért is költöztünk vidékre, mert kutyát szeretnénk tenyészteni, eltöprengtem, hogy jó lenne még egy fekete kis puli szuka. Hideg téli napon keltünk útra Karácsony után. A kiskutyák az anyjukkal egy kennelben voltak az udvaron. Ketten, testvérek. Bár a tenyésztő egy nagyon jólelkű ember, az én véleményem szerint nem biztos, hogy rendben volt ez úgy, amit láttunk, a hőmérsékleti viszonyokat is figyelembe véve. Megtekintettem már pár kiskutya almot hogyan tartják őket. Nem az volt a jellemző, amit Farmoson láttunk.

Talán, felesleges volt az aggodalmam, mert falun ma sok helyen, ha lekölykezik a kutya, akad, ahol a puli mamára bízzák teljesen a csemeték felnevelését, meg sem nézik a kicsiket, míg elő nem jönnek a fialó ládából, ha egyáltalán van nekik előre elkészített helyük a szüléshez. Igen, tudok ilyen történetet mesélni. A településünkön sétáltunk az akkor még három főből álló teljesnek gondolt falkával. Nyár volt, jó idő. Szomjunkat oltani leültünk az egyik helyi vendéglátó ipari intézmény kerthelyiségébe. Nevezzük nevén, a kocsmába. Hiszen minden rendes faluban, minden rendes templom mellett akad egy kocsma. Ott egy idős bácsi megcsodálta a pulijainkat, majd büszkén közölte, hogy neki is van egy anya pulija. Két hete fialt, valahol hátul vannak a kicsik az udvarban, de ő még meg sem tekintette az új kis jövevényeket. Hát így is lehet, igen. Akad még sajnos sok olyan hely, ahol a kutya nem családtag, hanem fogyóeszköz. Az már az én magánügyem, hogy nem tudok ezzel a hozzáállással egyetérteni.

Ám kanyarodjunk vissza Nefelejcshez! A tenyésztő kihozta a kennelből a kicsiket. Mint már írtam, ketten voltak testvérek Nimródkával. Nem az volt a szándékunk, hogy még aznap, elhozzuk őt, de a körülmények feltérképezése után nem tudtam Nefelejcset letenni az ölemből. Beszélgettünk a tulajdonossal, mondta, hogy az ő kutyái előtt mindig van hús. Igaz, hogy el fog most menni pár napra, lehet, hogy a hús meg a víz megfagy, és majd valamelyik rokon ránéz a kutyákra, ám ez engem nem nyugtatott meg. Egy anyakutyáról és két kölyökről beszéltünk. Gyorsan megállapodtunk a kiskutya vételárában, a további teendők intézésében, majd Nefelejcs december 27-én az új otthonába költözött velünk.

Szépen önállóan evett már. Itthon volt körülbelül két hét, amíg bébiételbe aprított csirkehusikával, túróval, husilevessel, tejecskével etettük külön csak őt. Eleinte kiskanállal. Aztán elég hamar megtanult a nagyokkal táplálkozni, természetesen az életkorának megfelelő ennivalóval. Erre gondosan mindig odafigyeltem. Míg az összes védőoltását nem kapta meg, nem mehetett ki a bandázni az udvarra.

A többiek gyorsan befogadták. Én is nagyon megszerettem. 32 éves pulis tapasztalataim után nem suhant át az a gondolat a fejemben, hogy Nefelejcs felforgatja az egész életünket. Hát igen. Valóban felülmúl mindenkit a portán a huncutságaival. Itt jegyzem meg, hogy ő Dóri unokánk kutyája (is). Nagy a szerelem Dóri és Nefelejcs között. Természetesen Nefelejcs velünk lakik, de Dóri gyakran látogatja, és tanítgatja, szeretgeti. Volt egy időszak, mikor kutyaoviba jártunk három kutyával, két puli és egy komondor kölyökkel, és Dóri Nefelejccsel dolgozott nagyon ügyesen. Ennek a kicsúcsosodása, hogy ebben az évben Bugacon Dóri vezette fel Nefit a kiállításon. Remek páros voltak. Nagyon büszke vagyok rájuk!

Miért fordult fel fenekestül az életünk Nefelejcs érkezése után? Nagyon életre való kis puli, megszerez mindent magának, amire ő úgy gondolja, hogy szüksége van. Mi a pulikat kint is bent is tartjuk. Bent csak a járólapos részen lehetnek, a parkettás szobák tabuk. Az ebédlőben az étkezőszékeink alsó merevítői és a kinti TV asztal lassan elfogytak. Ebben a tevékenységben azért Szeder és Bokréta is keményen közreműködött, de a legalaposabb munkát Nefelejcs végezte. Kitüntetést érdemelne érte. Férjem bosszantására, időnként lebontotta a vezetékekről a kábelcsatornákat, de csak azért, hogy Istvánom ne unatkozzon. Imádja a textíliákat. Ha véletlen besurran a tiltott helyre, a szobába, és ott találkozik a férjem másnapra kikészített cuccaival, előszeretettel lopkodja a férfi alsógatyákat, meg a zoknikat. Az én dolgaimat soha. Mondtam neki: „Nefelejcs, te csaj vagy, miért nem bugyit meg melltartót lopkodsz? Valószínű, az jobban állna neked, mint a Főnök alsó nadrágja.” Teljesen nőnek született. Kedvenc időtöltése, ha bejut a fürdőszobába, én meg felelőtlenül nyitva hagyom a mosógép ajtaját, az összes mosni való ruhával a konyhában találkozom. De csórt már vasalni való darabokat is. Szintén a férjem dolgait, ingeit, preferálta. Megdorgáltam érte, de sosem tudok rá igazán haragudni. Olyan bűnbánó képet tud vágni, amikor rajta kapom valamilyen disznóságon.

Megmutattam neki, hogy hol tartom vasalót, közöltem vele: „Ezzel a lendülettel akár ki is vasalhatnád a Főnök gazdi ingeit a jövő hétre!” Ám szomorúan jelentem, hogy ebben a feladatban nem akart közreműködni. Nem ez volt a legnagyobb húzása. Volt, hogy előkészítettem magunknak a konyhapultra – magas a pult – a csirkemell filét, hogy kiolvadjon. Én TV-ét néztem. Nefelejcs pedig egyszer csak megérkezett mellém a kanapéra egy jó nagydarab valamivel, aminek a beazonosítása kihívást jelentett számomra. Boldogan mutatta a zsákmányt. Legvadabb álmomban sem gondoltam, hogy pakolni fog az előkészítő pultomról, hiszen a negyedik puli a falkában, az első három sosem nyúlt semmihez, amit nem én adtam oda nekik. Ez is egy tanulság volt, mire kell odafigyelnem.

Van szociális érzéke is a csajnak. A kutyáim minden héten egyszer kapnak rágcsálás céljából megfőzött sertés velős csontot. Ezt valamelyik este, a csirkemelles történet előtt, szintén a konyhapultra készítettem ki, azért hogy éjszaka kiolvadjon, és meg tudjam főzni nekik. Reggel, amikor felkeltem, megdöbbenve láttam, hogy minden pulimnál van egy csont. Nefelejcs azt is kiosztotta, nyers állapotban. Gyorsan összekapkodtam előlük, és megfelelően hőkezelve megkapták délután. Tudni kell még azt is a kisasszonyról, hogy időnként akár három csontot is összegyűjt. Lerabolja a többiekét. Ami még a veszteséglistánkon van Nefelejcs jóvoltából: egy komplett ágymatrac és néhány gumis lepedő, papucsok stb. Ezeknek a dolgoknak az emléke szívünkben örökké élni fog. Persze akadnak még karcolatok Nefelejcs bűnlajstromán, ám azokat Dáliával, a komondor leánnyal követték el közösen. Ezt majd abban a fejezetben fogom leírni, melyben bemutatom az ötödik falkatagot, a komondor leányt.

Dália:

Mit is tudnék írni róla? Megjelenése fenséges. A Tengelits Porta királynője. Eleinte – mint évek óta márkafüggő pulis – kicsit rosszul esett, mikor pulikkal és komondorral sétáltunk, hogy az emberek Dáliát csodálták, a pulikat meg szinte észre sem vették. De tegnap este kicsit én is így jártam. Kint ültem a tornácon. Dália kicsit megcsipkedte, szeretgette a hasamat, ölembe hajtotta a nagy busa jegesmacis fejét, begyűjtötte a királynőnek kijáró hódolatomat és szeretetemet, majd a nemes egyszerűségével a lábamra ült, onnan kémlelte a portát, hogy akad-e valami elvégzendő őrző-védő feladat. Rátekintettem. Nehéz megfogalmazni mit is éreztem. Azt hiszem büszke voltam és vagyok, ahogy néztem, hogy a komondor ül a lábamon, mint király a trónján. Ugyan a pulik is ott sertepertéltek körülöttem, igyekeztek felhívni magukra a figyelmet, de én abban a pillanatban csak a 11 hónapos „kicsi” kölyök komondort szemléltem, és nagyon-nagyon boldog voltam, hogy ez a Dáliának nevezett csoda az én életem része is lehet. Nehéz szavakba, mondatokba foglalni, amit akkor éreztem. Boldog voltam. Természetesen a pulikat is imádom, de akkor ott, és az a pillanat az enyém volt és Dáliáé.

S hogyan lettünk komondor tulajdonosok a férjemmel? Hm… Akik ismernek, tudják, hogy Szeder pulinkkal nem csak egy kutyát kaptunk, hanem életformát is. Elragadott minket a kiállítások világa, a kiállítások hangulata. És nem a díjakra zsírozunk. Barátokat és kedves ismerősöket szereztünk Szederen keresztül. 2018-ban is sok bemutatón vettünk részt. Eleinte nem tűnt fel, de a sokadik alkalommal igen, hogy a férjem időnként eltűnik, nem értettem hová. Aztán rádöbbentem. Az én elkallódott páromat mindig a komondorosoknál leltem meg. Ez volt az első lépés. Aztán 2018-ban történ valami. Pontosabban 2018. december 18-án, pont a születésnapomon. Ez egy elég fontos opció. A dátum. Egyáltalán nem lényegtelen. A portán a december 18-adika két értékes élőlény születésnapjának hónap és nap szerinti időpontja. Ez egy munkanap volt 2018-ban, amit egy nagy havi bevásárlással fejeltünk meg. Este hat után értünk haza. Kiengedtük a három pulit – akkor még annyi volt – és elkezdtük kipakolni a háztarásba szükséges beszerzett dolgokat. Egyszer csak iszonyatosan kétségbeesett kutyasírás szűrődött be a tornácról. Kirohantam. A következő jelenet tárult elém. A szomszédba lakó amstaff keverék feküdt az akkor még nagyon kölyök Bokréta pulimon. Nagyon megijedtem, talán nem kellett volna, mert Cápával, a szomszéd kutyájával jó volt a kapcsolatom. (Csak volt, mert már nem lakik itt. Segítettek neki, hogy ne itt legyen az állandó lakcíme.) Valószínű, hogy miattam rongyolt át hozzánk a kerítésen keresztül, mert sokszor gondoskodtam róla, mikor elhanyagolták. Abban is biztos vagyok így utólag visszatekintve, ha bántani akarja Bokrétát meg is teszi. De egy karcolás nem esett a pulin. Cápa csak társaságra és játékra vágyott. De akkor és ott nem az fordult meg a fejemben, hanem jött a pánik. Áthívtam a szomszédasszonyt, hogy vigye haza a kutyáját, igyekeztem megnyugtatni kis Bokrétámat. Aztán verejtékezve lehuppantam a férjem mellé, és a következő kérdést tettem fel neki: István, ugye a komondor szembe száll, ha kell a medvével is?

István értette a csíziót. Gyorsan megtekintette, hogy van-e most eladó komondor. Aztán felhívtam Szeder tenyésztőjét, aki jelezte, hogy pont azon a napon, december 18-án születtek kiskomondorok a Hevesi Portámkincse Kennelben Besenyei Lászlóéknál. Mi nem ismertük Laciékat, de mellém szegődött a szerencse. Még volt előjegyezhető három szuka, egyre le is csaptunk. Mert az nem lehetett véletlen, hogy pont a születésnapomon történtek az események. Többször lementünk Hevesre meglátogatni a kiskutyákat és Lacit valamint kedves feleségét Katit. Remek kapcsolat alakult ki a tenyésztőkkel. Dália 2019. március 3-án költözött a Tengelits Portára. Azóta tölti be a „Falkánk Királynője” pozíciót. Nefelejcs lassan egy éves lesz, Dália 11 hónapos. Hát mondhatom, nagyon egymásra találtak, Nefelejcs és Dália. A komondor érkezésének napján készült egy remek fotó, ahol Dália és Nefelejcs egy kőre ágaskodva figyelik a világot. Kati kommentet írt a fotó alá, véleményezte a képet: „Egy örök barátság kezdete!” És igaza volt. Igazi puli-komondor mix. Nefelejcs kitalálja a disznóságokat, és megmutatja, mit kell megvalósítani, a komondor meg végrehajtja. És egymás nélkül sehová! Volt erre példa szeptemberben. Én nem tartózkodtam itthon, a férjem kivitte a komondort sétálni a faluba. Egyszer csak a legkisebb puli, mint az üstökös húzott el mellettük a telkünk melletti Akácos közben. Tudomásunk szerint a kerítés rendben volt, de Nefelejcs a drótfonat alatt átfúrta magát. És volt ez fordítva is, mikor én voltam itthon egyedül, Nefelejcset vittem túrázni, akkor meg Dália a komondor átugrotta a kerítést. Igaz nem robogott, mint egy szupernóva az égen, de tempósan utolért minket. Maguktól nem hagyják el a portát, a kerítés is erősítést, magasítást kapott, de Dália és Nefelejcs egymás nélkül sehol és sehová. Csodálatos szimbiózis, nagy páros. Voltak már együtt a többi pulival tollaslabdázni a szomszédban, ahol egy tyúk és egy liba van. Akik élve megúszták a kalandot, egy tolluk szála sem görbült. Legfeljebb idegösszeroppanást kaptak a kaland után. Mi meg munkát, mert meg kellett ott is magasítani a kerítést, a komondor simán ugrott rajta, a pulik meg a drótfonat alatt közlekedtek. Mint látjátok nem unalmas a Tengelits Portán az élet.

Bokréta naplója

Matyóföldi-Kisbojtár Bokréta a nevem. Gyönyörű lak fekete, és elsősorban szerény, 12. hetes puli kölyökként élem a napjaimat. Számomra minden nap ünnep és ajándék, mert engem szeretnek.

Tudtátok, hogy a szeretet az egyik legfontosabb dolog az életben? Szeretet nélkül ugyan lehet élni, de minek? Biztosan nagyon szép is vagyok, mert a környezetemben sokan a lábaim előtt hevernek és rajonganak értem.

2018. május 26-án születtem, de ez a történés közel sem volt olyan egyszerű, mint ahogyan azt, Ti emberek elképzelitek. A papám, Tajték Koroscenko, a mamám Szentmihályi-Szabó Mákvirág, hívónevén Bogi. Ahogy a nevem is elárulja, Matyóföldön, Mezőköveseden születtem, a fent már említett időpontban.

Az első otthonomban élő barátaim – Enikő és Péter – nagy gonddal nevelték anyukámat. Kiállításokra jártak vele, majd úgy alakítottál a mamám életét, hogy belekerüljek anya pocakjába. Hogy, hogyan is kerültem én oda, nem tudom De ez nem is fontos, csak azt, hogy nagyon remek volt ott benn élni. Akkor még Enikőék nem tudták, hogy egyedüli pocaklakó vagyok. Gondosan figyelemmel kísérték a mamám mindennapjait, és várták a megszületésemet. De én olyan, de olyan jól éreztem magamat anya pocakjában, hogy eszem ágában sem volt önállóan kibújni onnan! Puli vagyok én, nem buta! Mivel az első kisgazdáim nagyon, de nagyon aggódtak a mamáért, és várták az érkezésünket a testvéreimmel, mamát május 25-én este elvitték az állatorvoshoz. A doktor bácsi segített engem a világra.

Akkor tudták meg Enikőék, hogy csak egyedül vagyok. Ne aggódjatok, bár „kis sárkányként” kezdtem a földi ténykedésemet, nem ettem meg a testvéreimet a mama pocakjában. Egyszerűen úgy sikerült, hogy egyedül laktam ott. És hogy miért vagyok „kis sárkány”? A doktor bácsi először Enikő mami kezébe adott. Meg kell jegyeznem, hogy Enikő lett az első számú rajongóm és hódolóm. Ennek ellenére, mikor a doktor bácsi Enikő mami kezébe adott, még nem volt nekem nagyon komfortos érzés. Hiányzott az igazi puli mamám, ezért gondoltam cselekednem kell valamit, hogy újra érezhessem a Mákvirág édesanyám testének melegét, illatát. Bevallom őszintén, hogy bíztam abban, hogy valami kaja is lesz a szülő mamimnál megint, mert tudtam, hogy valamiből fel kell építenem a felnőtt Matyóföldi-Kisbojtár Bokrétát.

A testépítés, még napjainkban is folyamatban van. Akkor nagyon éhes voltam és ez a tény motivált, ezért eget rengető bátorsággal kiugrottam Enikő mama kezéből. Hopp, rá az igazi mamámra! Boldog voltam, mert balesetmentesen megúsztam a landolást. Tenyésztőim, már akkor sejtették, hogy nagyon életerős kis puli vagyok. Meg kell említenem, hogy a kettesszámú hódolóm, vagy lehet, hogy ő az egyes (?) Péter, Enikő férje. Rajongóim még a születésem éjszakáján hazavittek a mezőkövesdi házukba, ahol egyből külön szobát kaptunk mamival. És hurrá, még első este megtaláltam a tejecskét, és mindenki örömére enni kezdtem!

Enikő és Péter is beköltöztek egy matracra a különszobába mami és mellém. Nagyon vigyáztak ránk, az egyikük mindig mellettünk aludt a földön. Akkor már sejtettem, hogy azon szerencsések közé tartozom, akiknek nem lesz rossz kutyának – bocsánat – PULINAK lenni ezen a golyóbison.

Ismereteim között még nem volt meg, hogy Mezőkövesdtől jó pár kilométerre, egy másik házaspár is nagyon aggódott értem, és várta a jövetelemet. De erről majd egy következő fejezetben, most álmos kutya lettem, megyek, megkeresem a süni tesót, és szundizok egyet. Gyerekek, tudtátok, hogy egy kiadós alvás mindig egészséges? Segít a növésben. 🙂

Valahol várnak rám

Hű, de jót aludtam! Most nyújtózkodok egy jó nagyot. Megnézem, hogy Enikő mami készített-e nekem finom ebédet. Ám előtte szaladgálok egy kicsit. Lehet, hogy az udvaron bandáznak, a rokonaim. Meglesem őket. A mamám után vannak ám nekem kétéves nagy testvéreim is, akik még itt élnek, ide szól az állandóra bejelentett lakcímük. Matyóföldi-Kisbojtár Avar a bátyókám, és Matyóföldi-Kisbojtár Anka a nővérkém. Velünk lakik Büszke is, az egyéves maszkos fakó puli lány. Ő valahonnan költözött. Látjátok? Nem unatkozok, vagyunk egy páran.

Büszkét kiemelten kedvelem, mert jól meg lehet cibálni a bundáját, még csak nem is haragszik érte. Utánam ő a legifjabb a mezőkövesdi csapatban. Szomorú tényként közlöm, hogy még nem sikerült teljesen levetkőztetnem őt. Igaz maradt már néhány szőrcsomó a számban.

Alvás előtt ott fejeztem be a történetemet, hogy érzem, hogy valahol van egy házaspár, a nevüket még nem tudom, akik nagyon várnak rám. Lehet, hogy ők lesznek az új családom? Mintha Péter és Enikő beszélgettek volna ilyesmiről. Érzem, hogy az új családom nagyon vár rám. Lehet, hogy vettek nekem már baby papit, párnácskát, tálacskát? De biztos, hogy én el akarok költözni innen? Itt minden olyan csuda jó, lehet nagyokat mókázni. Szerintem a leendő új pót mamim nagyon készül. Péter apácska szokott vele beszélgetni, és én olyankor fülelek.

Mikor 10 hetes voltam, meglátogattak engem. Ölbe vettek, megsimogattak. Jó szaguk volt, kedvesek voltak, de azért örültem, hogy nem vittek el még innen. Tudjátok miért? Mert Péter apa és Enikő anya is nagyon szeretnek engem.

Péter apával már megtanultunk pórázom menni, de nem is ez a legjobb. Imádom elkapni Péter a nadrágjának a szárát, meg elcsórni a papucsát. Enikő mama meg nagyon finomakat főz nekem, és adott már nyers uborkát is. Fincsi volt. És! Enikő mama mindig magyaráz nekem, beszél hozzám. Szeretnek engem.

Hortobágy

Sziasztok, mindenki. Nem meséltem jó pár napja, mert nem értem rá. Képzeljétek Péter papa, és Enikő mama elvittek engem a Hortobágyra kirándulni. Láttam birkát, csikósokat, pásztorokat. Azt is elárulom, hogy a kocsiban rossz voltam. Ám akárhogy is sírtam, Péter apa nem vett előre a hátsó ülésről. A helyzet ellen kézzel-lábbal tiltakoztam. Hm… Ha jól sejtem, szombaton jönnek értem az új gazdáim. Már csak három napot kell aludni.

A búcsú

Hát eljött a nagy nap! Érzetem, hogy most valami nagyon nagy változás következik apró kis életemben. Új gazdáim – Ildikó, István és Dóri – 2018. augusztus 25-én eljöttek értem. Nem tudom, hogy örüljek-e vagy bánatos legyek.

Péter apához, meg Enikő anyához bújtam. Éreztem, hogy ez most búcsú, s nem tudtam elképzelni a folytatást. Minden változás nehéz. De a szél azért csap be bizonyos ajtókat, hogy újabbakat nyisson ki.

Új gazdáim rám tettek valami olyan nyakörvet, amilyet még nem használtam. Beültünk egy nagy szürke autóba. Nem csak István – a leendő új papám – jött értem, hanem Ildikó és Dóri is. Mezőköveseden még beültünk egy fagyizóba, majd elbúcsúztunk Enikőéktől.

Körülbelül két órát autóztunk. Én az új anyukám ölében ültem a hátsó ülésen, Dórika mellett. Nem voltam különösebben nyugtalan. A mi kis falunkba, mikor megérkeztünk, Dóri és István gazdi kihozott két pajtit nekem bemutatni az utcára, Szedert, a fehér pulit és Csutakot, a feketét. Szeder olyan fiatalkának tűnt, de Csutak szerintem közelít a 10 évhez. Már sejtettem, hogy ők az új falkám tagjai.

Bementünk a házba. Az öreglányok mindent megmutattak. Mindent, amit mi négylábúak a házban használhatunk. Az étkezőt, a konyhát, az előszobát. Ildi anya Dórikával készített nekem egy jó kis kutya bungit a tengeri malackák ketrecének az asztala alatt. Ildi gazdi berakta a sünimet az új párnámra. Gyorsan elbújtam aludni, mert ezen a napon nagyon sok új élmény ért engem. Persze előtte még kaptam vacsorát meg sok simit is.

Az első nap

Nagyon mélyen aludtam szombatról vasárnapra. Péterékkel álmodtam. Megállapítottam, hogy az új gazdáéknál is remek lesz a komfortzónám. Fincsi puha párnát kaptam. Nem tudom mondtam-e, hogy költözött velem a barátom, a Süni is. Ő is velem durmolt. Mezőkövesdi illata volt. Biztosnak tűnik a kutya bungi, jó nagyokat fogok itt aludni, az már fix. Hallottam, mikor az új Mamám mesélte az új Papámnak, hogy ezt a helyet már Szedernek is szerették volna, hogy megszokja, de Szedikének valamiért nem volt szimpatikus. Még szerencse! Most enyém a legremekebb alvóhely a világon! Párna, süni, meleg kuckó! Kell ennél több egy kutyagyereknek?

Ahogy éjjel teleszkópoztam, láttam, hogy a Szeder szívesen alszik az új gazdik hálószobájának az ajtaja előtt. Az öreglánynak, Csutaknak meg a konyhában van egy szuper jó kuckója a reggeliző pult alatt, a hűtő mellett.

Kilogikáztam, hogy az új otthonomban majd Szederrel lehet hatalmasakat bulizni. Biztosra fogok menni, tutkó, hogy el tudom kapni a füleit meg a farkát, és le is birkózom.

Éjjel is tanultam valamit. A gazdiék időnként végig vonulnak a házon, valamelyik helyiségbe. Ott becsukják az ajtót, majd vízcsobogást hallok. Szerintem Szeder és Csutak félnek, hogy a gazdiék éjjel elvesznek, ezért mindig elkísérik őket. Egyik a bal láb mellett megy, másik a jobb láb mellett. Na, most falka tag vagyok, ki nem maradjak már a projektből! De én most akkor hol menjek, hogy hozzájuk tudjak érni? Na, jól kitaláltam. Szeder baloldalon megy, én középen, Csutak meg jobboldalon. Remélem, hogy nem fogom elgáncsolni őket. Akad ebben némi önzés is a részemről. Ha elesnek, és tökkel ütöttek lesznek, akkor ki fog nekem enni, adni, sétálni meg oviba vinni? Ki fog velem labdázni? Vigyáznom kell rájuk!

Emberek, ti pedig vegyétek tudomásul, hogyha kutyát vesztek magatokhoz, már soha többet nem fogtok egyedül WC-re járni. És gyorsan meg fogjátok tanulni, hogy minek hol a helye az otthonotokban, és rendet is fogtok tartani. A helyzet csak bonyolultabb lesz, ha három kutyátok van. Ám falkában élni csudi jó!

Már az első vasárnap reggel megismerkedtem a hajnali szertartással. Mama rabszolga – Ildikó – mindig korán kell. A szemüvege, mintha radar lenne rajta: végigpásztázza, hogy gyártottam-e valamit éjjel a kőre. Kicsi vagyok, de azt már tudom, hogy ahol input van, ott outputnak is lenni kell. Na, Mama rabszolga vasárnap reggel azért még talált ezt-azt, gyorsan feltakarította.

Én meg elkezdtem magyarázni neki, hogy zárva van az ajtó. Dumáltam, de nagyon nehezen esett le neki a tantusz, hogy érdekelne, hogy mi van kinn a nagyvilágban. Végre kiengedett minket. Megkönnyebbülés! Heuréka!

Miután dolgunk végeztük, még bandáztunk egy kicsit az udvaron. Az öreglányok ott is megmutattak ezt meg, azt. Szeder odavezetett Mama rabszolga virágos kertjéhez. Nevemhez híven – hiszen Bokrétának hívnak – hiszen mindjárt becsücsültem a virágágyas közepébe. Jó voltam, nem kapartam.

Csutak meg azt mutatta meg, hogy hol lehet jókat ásni. Hát nem lesz unalmas az élet itt biztos! Hurrá! Szederrel jókat lehet kergetőzni. A legöregebb csaj, sokat morog rám. Utálja, ha cibálom a farkát meg a fülét. Pedig olyan jó lenne elkapni a bundáját!

Az egyórás udvari hancúr után kaptunk reggelit. Finom kacsás kutyatápot, Péter is ilyet vett nekem. Imádom, mikor Mama rabszolga kiszól nekünk az udvarra hogy „Lányok reggeli!” Arra viszont figyelnem kell, hogy ajtó is van. Ezt időnként elfelejtem, és hatalmasat koppanok rajta. De rá sem rántok, mert a célprémium, a kaja a konyhában figyel, és rám vár, hogy eltüntessem. Három egyforma szép kék tányérkánk van. Mind a hárman külön tálban kapunk enni. Először Csutak kap, a tízéves, utána Szeder a 15 hónapos, majd én.

Azért biztosan sejtitek, hogy végigkóstolom én mindet, nehogy már valaki jobban járjon! Reggeli után még kicsit futkostunk az udvaron, aztán átaludtam a bungimban a sünimmel a vasárnap délelőttöt. Folytatás következik. Most elfáradtam.

Az első nap folytatás – vasárnap délután

Jó nagyot nyújtóztam, felébredtem a vasárnap délelőtti alvásból. Álmomban még Mezőkövesden jártam. Odabújtam Péter apához, Enikő anyához. Kergetőztem Büszkével, a mezőkövesdi fogadott testvérkémmel, a gyönyörű, virágokkal teli udvaron. Kicsit olyan érzésem volt, mintha még mindig ott lennék. Hiányoznak. Szeretem őket, nagyon.

De nem, nem. Itt teljesen mások az illatok. Biztos nem a szülői házamban vagyok. Valakik motoszkálnak a fejem felett az asztalon. Még nem mutattak be minket egymásnak, de szénaillat van. Biztosan Rág-csávók laknak felettem egy jó nagy ketrecben. Hű futás! Szólni kell Mama rabszolgának, Ildikónak, hogy nyissa az ajtót, mert tele a pelus!

Egyébként is hol vannak a többiek? Egyedül vagyok… Csutak, Szeder hol vagytok? Kicsi vagyok, félek… Vagy mégsem vagyok egyedül? A konyha felől finom szagokat legyez felém az illatmanó. Csak nem az ebédem készül? Na, szétnézek, de először futás kifelé a kertbe! Úgy rohantam az ajtóig, hogy végig csúsztam a popómmal a fél konyhát. Új gazdim megértette, kiengedett. Megkönnyebbülés.

A többieket megtaláltam a bokor alatt. Ott hűsöltek. Na de nehogy már! Játszani szeretnék! Szerencsére Szeder vette a lapot, bár nem volt hűvös. El is feledtem mesélni, hogy időnként itt van velünk egy aranyos kislány is, Dórika. Jó fej! Sokat simizik engem, és dobálja nekem a labdát.

Fél órát rohangáltam kinn. Próbálkoztam az öreglánnyal, Csutakkal is játszani, de rendesen megmorgott. A száját nyalogatva kértem bocsánatot tőle.

Korog a pocakom. Mikor lesz már ebéd? Na, végre! Mama rabszolga szólt, hogy „Bokréta, kaja van!” Imádom ezt a mondatot hallani, kedves zene füleimnek! Nyami, nyami! Most nem akadtam fenn az ajtón, próbáltam okos puli lenni. Gyorsan szaladtam, mert valamiből fel kell építeni a sikeres nagy Bokrétát, nehogy már más egye meg a husikáimat!

Az ebéd nagyon finom volt. Filézett csirkehusit kaptam rizsecskével, reszelt répával. Utána ismét meglátogattam az udvart, ahogy illik. Szerettem volna bandázni a nagyokkal, de Ildikó nem engedte. Mondta az új Apukámnak, hogy frissen evés után nem szabad ugrálnom, mert megcsavarodhat valami ott belül a pocakomban. Ugyan nem értettem, de biztosan igaza van.

Nem volt ellenemre egy kiadós alvás. Alvás közben gyártom magamból a felnőtt pulit. Pihenés után sétálni mentünk a faluba. Örömömre falkában vonultunk. Még sosem voltam kinn. De mivel mindenki jött, gondoltam, nagy baj nem lehet. Pórázt kaptam én is, mint a többiek. Állítólag gyönyörűen tudok menetelni pórázon. Csinosan tekerem a fokhagyma fenekem, azt mondják. És azt is, hogy kecses a járásom. Lehet, hogy királyi sarj vagyok? De nőből vagyok az biztos, és az is, hogy én vagyok az új gazdáimnak a legcsinosabb fekete kölyök pulija.

Azért kuksiztam, hogy a nagyok mit csinálnak. Én Dórival mentem, Szedert Ildikó vitte, Csutak meg Istvánnal gyalogolt. Érdekes és szép ez a világ, csak egyszer ijedtem meg egy kerítésen belüli nagyszájú Amstafftól. Ijedtemben majdnem beleesetem – vagy lehet, hogy bele is csúsztam (?) – az árokba. De Dóri nagylány ügyesen megtartotta a pórázt, az új anyukám meg a segítségemre sietett. Annyi baj legyen! Így szerez a kutya lánya tapasztalatokat a világról.

Séta után még buliztam a nagyokkal az udvaron. Elcsodálkoztam, hogy az új apukám mit csinál. Van valami betonos az udvar közepén. Állítólag kútnak hívják. Eddig azt gondoltam, hogy csak azért rakták oda, hogy én jókat kergetőzhessek Szederrel körülötte. De nem, nem! Valami történik! Apa levette annak a beton valaminek a tejét, és elkezdte rángatni a láncot. Valami megérkezett a kútból, s a gazdi edénybe öntögette. Mit is? Vizet! Azt ismerem. De ezek a vödrök nem jó fejek. Nem tudom, hogy bántanak-e. Meg kellett ugatnom őket. Bár tartottam tőlük, azért az új gazdimat elkísértem a fákig, amikre a vizet öntögette.

Megint a két lába között bukdácsoltam és közben ugattam. Ismételten figyelmeztetnem kellett magam, hogy ne gáncsoljam el a gazdámat, mert ugye, akkor nem lesz, aki megkeresse a husikára valót.

Papa rabszolga sokat, nagyon sokat dolgozik sejtésem szerint, hogy nekem mindenem meglegyen. A kerti parti után kaptunk vacsorát mind a hárman. Szeder, Csutak és én is. Az új mamám még kijött velünk az udvarra, aztán fellőtték a kutyapizsamámat. Korán lefeküdtem. Annyi, de annyi új benyomás ért, hogy elfáradtam. Bevonultam a süni mellé a kutya-bungiba és egész éjjel aludtam.

Egy hétköznap reggel margójára

Éjjel nagyon jól aludtam. Még futottam is álmomban, valahová. Nem emlékszem merre, csak egy jó nagy levendula illatos rét villant fel az elmémben. Hű! Bekuksizott a napocska a függöny mögött. Hasad a hajnal, érkezik a pirkadat. Friss, nedves fű illata száll be a kertből. Remélem, Mama rabszolga hamarosan felkel, mehetünk bulizni ki a szabadba a nagyokkal.

Szeder, Csutak! Ébresztő! Nyafogjunk már egy kicsit, mert ennek az új gazdimnak, szerintem elakadt a belső órája, vagy megállt! Na, végre! Ugassunk! Vau! Vau! Anyuci, ki az ágyból! Úgy hallom, hogy feltápászkodott. Már kifelé csoszog. Hurrá! Nyílik az ajtó. Egy hangos vakkantással köszöntsük a napot!

Minden nap egy ajándék mindenkinek! Ezt az igazságot jól véssétek az eszetekbe! Hopp! Már az udvaron is vagyunk. Hogy itt mennyi érdekes illat van reggel ötkor! Imádom az orromat belefúrni a harmatos fűbe. De ez még semmi! Ha tudnátok, hogy nincs annál szuperebb dolog, mint amikor a vizes földben ásol, kaparsz, beletúrsz a pofáddal! És látnátok Mama rabszolga fejét, mikor egy ilyen akciózás után ránk pillant. Szeder ilyenkor nem is fehér, hanem maszkos puli. Ez aztán a remek napkezdés. Meg kell becsülni az élet apró örömeit. Kergessük meg Szedert! Azért csak őt, mert az öreglány – Csutak – megmorog. Jó fél-egy órát szoktunk rohangálni az udvaron hajnalban.

Miután elintéztük az ügyes-bajos dolgainkat, Mama rabszolga hívását várjuk: „Lányok, reggeli!” Reggelire tápocskát szoktunk kapni. Ám a lényeg kaja után következik, vagy közben. Mert nehéz eldönteni, hogy most azt lessem, azzal foglalkozzak, hogy Papa rabszolga mit csinál, vagy egyek. Figyeljetek csajok! Kimászott az új apukám valami vizes alól. Dörgöli magát, kék ronggyal. Azt hiszem törölközőnek nevezik. Mintha kérte volna az új Papám az új Mamámtól a törölközőt.

Figyeljetek, Szeder és Csutak! Leült! Papa rabszolga letette a popóját valamilyen fa izére. Talán hokedlinek nevezik. Valamit rá akar húzni a lábára. „Segítsünk” neki, csórjuk el azt az izét – zoknit. Nem kell az neki. Mi sem hordunk textilt a tappancsainkon. Szép is lenne! Szeder Te támadj balról, én jobbról. Szerezzük meg Papa rabszolga lábtyűjét! Hű! Már megint nem sikerült. Most akkor mi legyen? Mindjárt beledugja a pipaszár lábait valamilyen textil csövekbe. Állítólag nadrágnak hívják a ruhadarabot. Akkor most azt fogjuk leszedni róla. Nehogy már sikerélménye legyen, s elmenjen dolgozni!

Jaj, nem nyertünk lányok. Ezek most mit csinálnak? Már megint elmennek. Bezárják az ajtót. Mama rabszolga mindig elbúcsúzik tőlünk, s szomorúan közli, hogy el kell menniük valami büdi nagyvárosba dolgozni, mert meg kell keresni a husikára meg a tápocskára valót. Én ugyan ezt nem értem, de biztos így van.

Most sírok kicsit, hátha meghatom őket. Na, ez sem jött be. Várakozással fog telni a nap. De nem vagyok egyedül, mert Szeder és Csutak itt van velem. És biztosan ki fogunk találni valamilyen huncutságot, hogy borsot törjünk a gazdik orra alá.

Esti történet

Főszereplők: Dália komondor, Csutak, Szeder, Bokréta és Nefelejcs pulik.

Előzmények: Dália nyers csirkefarhátat kap vacsorára, míg a pulik főtt húst rizzsel.

Első fejezet, előkészítés a továbbiakra:

Dália a kennelbe bezárva megkapta a csirkefarhát vacsoráját, amit a pulik kennelen kívülről csorgó nyállal néztek.

Második fejezet, nevezhetjük bonyodalomnak is:

Csutak öreglány rábeszélte Nefelejcset, hogy kihasználva azt, hogy neki még befér a feje a kennel rácsán (bár a feneke már nem), próbálja elcsenni a nyálcsorgató illatú csirkefarhátat. Dália, mintha büszkézett volna, a lábasából kivéve a pulik által oly annyira vágyott csirkefarhátat, letette azt a kennel rácsa mellé. Több sem kellett Nefelejcsnek. Egy csukafejessel megszerezte a csirkefarhátat és kihúzta a kennelből.

Harmadik fejezet, felpörögnek az események:

Ott tartottunk, hogy Nefelejcs szájában a csirkefarhát. Csutak és Bokréta csak ezt várta, egyszerre csaptak le a prédára. Éppen dominancia váltás időszaka van, ez is egy ilyen aktus volt. Szeder – a legszendébb pulink – távolról, vágyakozva leste a csirkefarhátat. Volt morgás, erőfitogtatás…

Negyedik fejezet, az erő velem van:

Mivel a marakodás a kennel és a kerítés között volt, megoldandó a kialakult konfliktust, beugrottam a kennelbe (szokás szerint beverve a buksi nagy fejemet). Elzsákmányoltam az ominózus csirkefarhátat és visszatettem Dália lábasába.

Ötödik fejezet, aki azt hiszi, hogy a puli okos állat és tanul a kudarcából az téved:

A tornácon állva szemléltem a fejleményeket. Aki kíváncsi, hogy mi történt, ugorjon vissza a második fejezetig.

Hatodik fejezet, megoldás, tanulság:

A puli lányokat behívtam a házba, megkapták a vacsorájukat. Dália most már nyitott kennelben, konkurencia nélkül fogyaszthatta el a csirkefarhátat. Tanulság? Nem unalmas az élet 5 kutyával!

A Tengelits-Porta Éke Kennel lakóinak minden napjai

Bemutatom, hogy most kik is élnek a Tengelits-Portán, illetve akad olyan is, aki sajnos csak itt élt. Kezdeném azzal, hogy Csutak – a legidősebb – nem törzskönyvezett, de puli szülőktől származó puli jellegű kutyusom, sajnos 2021. május 10-én, hosszas betegség után, 12 és fél évesen átkelt a Szivárvány-hídon, és most már az Angyalok vigyáznak rá, talán Ő is ránk, a felhőkön ülve, husit majszolva. Sajnos olyan szinten legyengült, hogy a döntést nekünk kellett meghozni a férjemmel, határozni kellett, hogy kedvencünknek muszáj indulnia egy másik világba. Hullott a szőre, először rengeteget ivott, pisilt, majd az utolsó napokban már nem fogadott el sem élelmet, sem vizet. Kihunyt a fény a tekintetéből, nem tudott már lábra állni sem. Hiába vittük sokszor orvoshoz, megkapta a legjobb kezeléseket, nem lehetett segíteni rajta, csak megszabadítani a szenvedéseitől. A betegsége egy év alatt zajlott le. Sokáig bíztunk a felépülésében. Drága Csutikám! Köszönöm neked azt az időt, amit együtt tölthettünk, bár azt gondoltam, a sors legalább még két évet ad neked! A búcsú nehéz volt és fájdalmas. Köszönöm Csutak, hogy megalapoztad a mostani gondolkodásmódunkat és életünket, melyhez hat kutyus tartozik.

Hevesi Portámkincse Dália – az egyik komondorunk – aki, 2019 márciusában érkezett hozzánk. December 18-án lesz három éves. Öreghegyi Kócos Borostyán – szintén komondor – 2021. májusában költözött a portára. Februárjában lesz két éves. Árminházi Szeder – a fehér pulink – 2017. augusztusában lett családtagunk. Ő júniusban töltötte be a negyedik évét. Matyóföldi-Kisbojtár Bokréta 2018. augusztusában vált a portánk lakójává. Ő májusban töltötte be a harmadik életévét. Fekete Puli. Czudarligethy Juhász Nefelejcs – fekete puli – 2021. novemberében lesz 3 éves. A felsorolás még nem teljes, hiszen hogyan is hagyhatnám ki Nagyvázsonyi Rasztapuli Eszest, aki szintén fekete puli, és nem régen múlt fél éves. Már most látjuk, hogy kemény kutya lesz. Eszes május elsején költözött ide. A felsorolás így teljes, bár kimaradt, hogy nekünk csak szuka kutyánk vannak, az-az lányaink.

Kutyusaink remekül élnek együtt és egymás mellett, bár időnként előfordul összezördülés, jellemzően Nefelejcs és Bokréta között.

Örömmel jelentem, hogy kertépítőket nem kell fogadnunk, időnként remekül alakul a telek rendezése, vagy megleljük az új pincénk kezdeményeit. Jó buli: A komondorok és pulik ásnak, Apa visszalapátolja a földet. Így senki nem unatkozik.

Történések időrendi sorrendben:

2019. decemberében kiváltottuk a kennelünk nevét. Tengelits-Porta Éke Kennel. www.tengelits-porta.hu.

Januárban tettünk egy kísérletet, hogy Szedernek, a fehér pulinknak kölykei legyenek, de sajnos a kutyus üres maradt. Pedig nagyon tudományosak voltunk. Kétszer is elvittük progeszteronmérésre, majd kétszer a fiúhoz. Hát nem jött össze, de legalább Szeder egészséges. Nagyon készülünk a baba projektre, elletőládát vettünk, cumisüveget, gumikesztyűt, anyukának és kölyköknek megfelelő prémium tápokat, kutyapelenkát, szóval mindent, ami kell. Ha már így alakult a dolog, azért sem keseredtünk el. Nem lett kis puli, hát nem lett. Viszont nagyon sok tapasztalatot szereztünk, tanultunk, szakirodalmakat olvastunk, gyakorlott tenyésztőkkel beszélgettünk. Közben elkészült és el is kezdett működni a honlapunk, melyet a párom készített el.

A tavasz csendesen telt el. A férjem sajnos kificamította a vállát, majd májusban volt egy mélyvénás trombózisa, melyet kórházban kezeltek 10 napig. Bizony kemény időszak volt számomra egyedül a hat kutyát ellátni, megoldani, hogy a heti 40 kg hús hazakerüljön nekik. És még sorolhatnám. Ám bajban érzi meg az ember a saját erejét, hogy többre képes, mint amennyi energiát érez magában. Ebben az időszakban Eszes a baba puli rengeteget segített nekem, illetve a többiek is. Akkor még nagyon kicsi volt, nem raktam be a falkába, benn aludt velem a házban. Ennek pozitív hatása a kötődés gyorsabb kialakulása volt, negatív hatása pedig az, hogy néhány lepedőm, pizsamagatyám, papucsom, és ágyneműm bánja. Ugye a kiskutya olyan, hogy rágcsálva ismeri meg a világot, mindent meg kell kóstolni. Dálián kívül minden kutyám jól viselte a főnök – férjem –10 napos távollétét. Ő szerencsére az ennivalót elfogadta, de nem nagyon állt szóba velem, mert neki az Isten a férjem. Ha Mohamed nem menet a hegyhez, a hegy ment Mohamedhez. Hívtam Dáliát simire, játékra, de csak ült szomorúan. Így én mentem mindig hozzá jól megdöncölni. Átvészeltük ezt a nehéz időszakot is. Mikor hazajött a Párom, visszakaptam Dáliánkat is. Helyreállt az egyensúly a portán. Eszes nagyon szépen beilleszkedett a falkába, először Szeder volt a pót mami. A harmadik kötelező oltás után vittem ki először a határba sétálni. Már az első napon megismerkedtünk a pórázzal, nem okozott gondot számára a használata.

Nyáron a nagy meleg ellenére 3-szor 2 napot voltunk kiállításon. Voltunk Nyíregyházán, Debrecenben és Miskolcon. Kennelünk tagjai szép eredményeket értek el. A kiállítások résztvevői: Eszes, Dália, Nefelejcs, és Borostyán voltak. Szedert már nem visszük, mert Show Champion, Bokrétát pedig azért nem, mert sajnos egy éves korában derült ki, hogy diszpláziás, így tenyésztésbe nem vonható. Maradt családtag, és ivartalanítottuk. Pedig egy éves koráig ő is megszerezte a Junior Champion címet. Amíg nem tudtuk, hogy csípőízületi problémái vannak őt is vittük mindenhová.

A nyár sok játékkal és kirándulással telt. Itt nyaralt Dóri az unoka, kétszer egy hetet. Voltunk Sás-tón a Mátrában, Poroszlón a Tisza-tónál többször is és Sarudon is. Volt mikor unokával, volt mikor kettesben a férjemmel, pár kutyával. Legizgalmasabb az a nap volt, mikor négy pulival másztuk meg Szarvaskőn a hegyet. Nagyon élvezzük és a kutyák megfelelő szocializációja miatt fontosnak is tartjuk ezeket a közös kiruccanásokat. Ami még változás, kozmetikust váltottunk. Szerencsére közelebb sikerült találnunk egy ügyes hölgyet, Mezőkövesden. Már két pulival jártunk nála, és Dáliával. Szépen sorban megy mindenki. Nem sikerült rövidre fognom a beszámolómat, akadna még bennem írni való…

Tengelits-Porta minden napjai – Nagyvázsony Rasztapuli Eszes

Az előző rész egy összefoglaló volt arról, hogy kik is élnek a portán. Egy idézettel kezdeném a mai írásomat.

„Gazdájának társa akar lenni, ebben talál magára; ez a kutyalét lényege.” (Alice Hoffman)

A 2020/2021-es tanévben – közel 17 év kihagyás után – visszatértem a pedagóguspályára. Nem volt egyszerű menet.

Visszatekintve a múltba – ugorjunk a 2020-as év elejére, pontosabban a 2020-as évnek a márciusába – nagyon sok dolgot meg kellett oldanom.

Szeretett anyósom 2020. november 6-án eltávozott az élők sorából, 92 évesen. Tudom, nagyon szép kort élt meg, de mivel kedveltem őt, nem volt egyszerű feldolgozni.

Mint az előző bejegyzésemben is utaltam rá, a 2021-es év eleje sem indult egyszerűen. A férjem körüli történések sorra hozták az újabb stresszt, feladatokat, meglepetéseket. És most ide is becsempészek egy idézetet:

„Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az életet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belső állapotával: deprimált, szorong, problémák terhe nyomja a vállát, elveszett a gondolatokban, s már nincs jelen az egyedül létező helyen és időpontban, vagyis az itt és mostban. Az ember elcsodálkozik: ilyen alak mellett vajon hogyan tud ez a kutya lelkileg ennyire egészséges, ilyen örömteli maradni?” (Eckhart Tolle)

Igen, joggal töprengünk el azon, hogyan is tud a kutya lelkileg egészséges maradni, abban az állapotban és pillanatban, mikor mi éppen szétesni készülünk. Igazán nem bonyolult megfejteni. A kutyádtól annyi szeretet és energiát kapsz, hogy pislogsz kettőt és azt veszed észre, hogy összeraktad magad. Ez a folyamat oda-vissza működik. Ám, ha azt szeretnéd, hogy ez valóban így legyen, törődnöd kell a kutyáddal. Sétálni viszed, nagyokat játszol vele, beszélsz-beszélsz hozzá. Miközben ezt teszed, észre sem veszed, hogy valahol elvesztetted azt a hátizsákodat, amelyben a gondjaidat hurcoltad, észrevétlenül belecsúsztál a jelenbe és boldognak kezdted érezni magad. Egyszerűen pozitív leszel, s harcba tudsz szállni a saját érzelmi jólétedért az egész világgal. Ha te boldog vagy, a kutyád is az lesz, elindul egy kölcsönhatás köztetek. Ha nem próbáltad még, nagyon ajánlom!

Keményen úsztam a megoldandó feladatok tengerében, miközben szeretett Csutakomtól is búcsút kellett vennem, csak, hogy semmi ne legyen olyan egyszerű. Belekapaszkodtam a komondoraim és a pulijaim szeretetébe, sikerült a fent leírt módszerrel talpon maradnom. Egy hétig volt hét kutyus a portán, mert sajnos Nagyvázsonyi Rasztapuli Eszes érkezése és Csutika távozása között csak egy hét telt el. Nem így terveztem, de nem én döntöttem, hanem a sors. Nagy volt a lelki fájdalom, de Eszes érkezése az üstökösök fénycsóvájának erejével ragyogta be lelkemet, kiégetett rengeteg fájdalmat a szívemből.

„Nincs olyan pszichiáter a világon, aki többet ér, mint egy kutyakölyök, amikor megnyalja az arcod.” (Bernard Williams)

A felnőtt kutyusok is nagyon cukik, de amikor egy kölyökkutya csetlését, botlását, mókázását látod – ahogyan ismerkedik veled és a világgal – virágba borul a lelked. Fontos opció, hogy maximálisan rád van utalva, és nem utolsó szempont az sem, hogy bár időnként bosszantanak bizonyos dolgai, mindig mosolyt tud csalni az arcodra a csínytevéseivel. Egyszerűen még nagyon nem unalmas kutya.

Nagyvázsonyi Rasztapuli Eszes 2021. májusában költözött hozzánk. Kál és Nagyvázsony nem kis távolság, több mint 260 km, az-az 520 km oda-vissza. Minimum 6 óra gépjárművezetés. A férjemmel és István unokájával – nekem fogadott unokám – mentünk érte egy verőfényes szombati napon. Izgatottan vártuk az első találkozást, hiszen az akkori vírushelyzet és az előbb említett távolság miatt, nem volt lehetőségünk őt többször is megtekinteni. Az átvételt délután egy órára beszéltük meg a tenyésztővel, akivel addig is napi szinten kapcsolatban voltunk Messengeren, illetve rengeteg fotót küldött nekünk, tehát nyomon követhettük a kis puli fejlődését. A megjelölt időpontban pontosan érkeztünk. Enikő – aki egyben a pulis éveim során barátnőmmé is vált – behozott egy megszeppent kis fekete szőrgombócot az étkezőjébe. Na, nem Eszeske volt a fő fogás, csak ott vettük őt először a kezünkbe, simogattuk, szeretgettük. Elsősorban Dóri, az unoka. Eszeske szépen feloldódott. Közben a férjem elintézte az ilyenkor szükséges papírozást a tenyésztővel. (Adásvételi szerződés, oltási könyvecske stb.) Mint tudjuk, egy baba kutyát 8 hetesen vehetünk magunkhoz, chipelve, féregtelenítve, két oltással. Ezt az Állatvédelmi Törvény is előírja, de a kiskutyák érdekeit is ez az eljárás szolgálja. Enikő kedves volt nagyon, egy szuper kezdő csomagot kaptunk. Ez a pakk tartalmazott egy labdát, egy plüss játékot, és az addig megszokott tápjából egy több mint 1 kg-os bontatlan csomagot. Kaptunk még egy kisebb plédet is, melyben hazavittük az alom illatát.

Természetesen az új otthonában is keleti kényelem várta az öt. Bár örökölhetett volna a nagyobbaktól, mégis vadonatúj kutyaágyat kapott, játékokat, új tálkát, új pórázt, nyakörvet. Ami egy Hercegnőnek jár, az jár. Minden Hercegnőm – pulim, komondorom – így kezdte. Miután elrendeztünk mindent Eszes szülői házában, útra keltünk.

Eszeske Dóri ölében utazott, hátul a plédecskéjét szagolgatva. Azonnal szerelembe estek. Enikő induláskor egy kicsit megsiratta, bár nyugodtan engedte útjára, mert tudta, nálunk jó helye lesz. Ezt minden szerénytelenség nélkül merem leírni. Ha újra születnék, szeretnék magamnál cica, kutya vagy törpenyúl lenni. Az úton semmi bonyodalom nem volt, egy sírás sem. Az első éjszaka és a többi is csendesen zajlott. Nem okozott gondot Eszesnek az otthonváltás. Nekem persze újabb feladatokat adott. Napi etetés háromszor, természetesen a kezdetek kezdetén volt mit takarítani, bár tettem le kutyapelenkát is.

Kis családunk élete mozgalmasabbá vált a baba puli érkezésével. Mivel a két cicám is bent lakik a házban, részesei lehettünk nem kevés izgalmas pillanatnak. Csenge és Mázli, mostani nevén Cirinke, két teljesen külön egyéniség. Így a két cica részéről nem azonos fogadtatásban volt része Eszesnek. Csengét megviselte az új jövevény betelepülése. Mert, mi azt, hogyan is képzeljük, hogy innentől kezdve nem Csenge cica ebben a felállásban legfiatalabb, és hogyan is vettük a bátorságot, hogy ahhoz, hogy konkurenciát hoztunk a házhoz? Ennek folyománya az lett, hogy bár Eszes csak játszani szeretett volna Csengével, a cica fújt rá, és hamar megismerkedett a konyhaszekrényem tetejével és portalanítgatta azt, míg a kis puli bent lakott. Cirinke bölcsebben állt a dolgokhoz. Első pillanattól fogva törődött a kicsivel, sokat játszottak, szó szerint vonultak egymás mellett, mint két bors ökröcske.

Eszes pótmamija Szeder, a fehér puli lett, aki ezt a szerepet a kis puli öt hónapos koráig boldogan elfogadta. Pedig sokszor megsajnáltam szegény Szedikét, mert a mini terrorista, húzta-vonta. Gyakran fedeztem fel fehér szőrpamacsokat a lakásban, de a teraszon is. Időnként eltöprengtem a kinti leleteken – a benti az egyértelmű volt, komondor nem jöhet be a házba – hogy most akkor Dália, Borostyán, vagy Szeder lett megkopasztva? Ők ugye fehérek. Számomra érthetetlen, hogy a két nagyobb fekete pulim – Bokréta és Nefelejcs – megúszta a fazonigazítást.

Eszes öt hónapos koráig lakott a házban velünk, utána helyeztem ki a falkába, a „Baba Ház”-ba. Eleinte naponta háromszor kapott enni. Il Cane táp volt és van is, életkornak megfelelően, illetve filézett főtt csirkecomb.

Közben, telt-múlt az idő, a kicsi megkapta a kötelező oltásokat, szabad lett a pálya a külvilág irányába is. Többször vittem ki egyedül Eszest a határba, de első pillanattól barátjává vált a póráz is. Mintha már valaki tanította volna neki. Ennek a tükrében, bátran belevágtunk a Kiállítások világába. Voltunk Nyíregyházán, Debrecenben és Miskolcon. Nyíregyházán a Bíró Úr nagyon megdicsért minket, hogy mennyire szuper már a pórázhasználat. (Minden aktuális hétvégén két napot voltunk versenyeken.) Eszest Miskolcra már nem is vittük, mert az első négy alkalommal négy „Nagyon ígéretes” címet nyert, így már Baby Champion. Szeptember közepén, Jakabszálláson futottunk neki a következő címnek, a „Kölyök Championnak”. Ott is megszereztünk egy „Nagyon Ígéretes”minősítést. Ez a Kölyök Osztályban az első lépcső, még két ilyen eredményt kell produkálnunk, és akkor Kölyök Champion lesz Nagyvázsonyi Rasztapuli Eszes (is). Persze sokszor megfordul a fejemben, hogy ezek a kiállítások inkább nekünk, embereknek fontosak, a kutyák nem annyira kedvelik. Talán annyi a pozitív ezekben a történésekben nekik, hogy egész nap a társaságunkat élvezhetik.

Még egy szösszenet Eszesről. Az egyetlen pulim, aki vizes-tizes. Ezt bizony én tanítottam meg neki Solton – bár nem tudatosan – hogy a vizecske milyen remekül hűt 30-40 fokos melegben. A férjem barátjának születésnapi buliján vettünk részt egy pincesoron. Olvasatom szerint a nyár egyik legmelegebb napja volt. A vendéglátók figyeltek a szőrös gyerekekre és ránk is. Nagy területen ültünk, sátrak alatt. Ment a vízpermet, a kutyusoknak – hárman is voltak, ebből kivételesen csak egy volt a miénk – tettek ki fürdőkádakat. Hát sűrűn merítgettem Eszeskét a nagy melegben. Locsolgattam, áztattam rendesen. Ennek folyománya az lett, hogy itthon sokszor beleült a komondorok itatós vödreibe. (10 literes nagy vödrök) Persze nálunk is olyan volt a telek a kánikulában, mint a bogácsi strand. Mindenhol kutyamedencék. Csak Eszes használta azokat, de a lehetőség megvolt mindenkinek.

Bizony – míg Eszes meg Szeder bent aludtak az előszobában, sokszor nézett úgy ki ez a területe a háznak, mint egy homokbánya. Hajnalban, miután kiengedtem a kutyusokat – kint lakókat és bent lakókat – alapvető elfoglaltságom volt a külső helyiségek alapos felsöprése, felmosása. Ám nem ezért kerültek ki a többiekhez Szederék! Mint tudjuk, minden kutyában van egy óra meg egy naptár. Én évtizedek óta korán kelő vagyok. Ez hajnali fél ötös ébredést jelent. Eszes mindig ébredt velem és úgy megszokta, hogy még akkor sem hagyott aludni tovább, mikor jól esett volna. Ha ő felébredt, ne aludjon már senki! Derbizett a cicákkal, felverte az egész házat. Nemcsak kényelmi okokból került ki a többiek közé. A kutya falkában élő állat. A kezdetektől fogva tervben volt, ha megerősödik, megy ki a többiek közé. Ez így is történt. Most már, ha hívom, sem akar bejönni mi területünkre, de ez így is van rendjén. 28m²-es járólapozott, fűthető, árammal ellátott „Baba Ház”-uk, külön épületük van. A férjem nagyon sokat dolgozott azon, hogy nekik is minden patent legyen. Az épület alkalmas a kutyáknak, hálószobának, és sikeres fedeztetés esetén fialtatásra is. Két helyiség van az épületben.

A Tengelits-Portán élő falka élete az őszi szünet idején

Munkahelyet váltottam, egy másik iskolában dolgozom. Jól éreztem magam az előző helyemen is, de jobb a jelenlegi suliban. Most őszi szünet van. Az-az időszak, melyet sokan irigyelnek tőlünk-pedagógusoktól. Ők nem tudják, hogy a tanítói- és a tanári pálya egy komoly hivatás. Hivatástudat nélkül nem megy. Beleadunk apait, anyait mikor a gyerekekkel vagyunk. Szorgalmi időszakban nem is érezzük, hogy talán kicsit elfáradtunk. Nem tör ránk ez az érzés. Alig várjuk, hogy találkozzunk az iskolásainkkal, mert a tudást átadni öröm. Ha csintalanok is, elfeledteti velünk a gyerek mosolya, közvetlensége, időnként – nálam gyakran – közlékenységük. Mert amikor, megszerettek, elfogadtak – ezért bizony meg kell dolgozni – kinyílnak feléd, mint a Hévízi-tavon a tavirózsa. Ezért érdemes minden reggel felkelni, és bemenni a suliba.

A szünetekben igen, én legalábbis észlelem, hogy kicsit jól esik megpihenni, kikapcsolódni a napi rutinból. (Hozzátartozik, hogy egy ilyen szünethez tartozó munkanapok száma csökkenti az éves szabadságunk napjainak számát. Mi nem úgy vehetjük ki a törvény által biztosított szabadnapjainkat, hogy a hasunkra ütünk és megyünk, hanem kötötten, a szünetben. Máskor csak indokolt esetben.)  Igaz a kutyáimról szeretnék írni, de kikívánkozik belőlem, hogy a tőlünk irigyelt nyári szünet sem három hónap. Nem 12 hét. Nyáron a szabadság július elejétől augusztus közepéig tart. Sok a feladat a tanévvégi zárással és a tanév megkezdésével. Nem panaszkodom, ezek tények, és talán ide is tartoznak.

Ennyi filozofálgatás után térjünk vissza a Tengelits-Portára. A lakóit már ismeritek. Őszi szünet van, az időjárás érdekes. Mintha az ősz és a tél párbajt vívna a nyárral. Hajnalban dermesztő hideg van, az embernek nincs is kedve kidugni az orrát a meleg otthonából. Délelőtt 10-11 óra körül már érezhető a melegedés. Ilyenkor van kedvem elballagni a boltba, aztán tenni egy nagy kört a kutyusokkal a határban. Szerencsére a házunk remek helyen van, közel van a faluközpont és a szántó is mezőgazdasági úttal.  A most lepergő napokban örülünk, mert az őszi szünetet velünk tölti a 11 éves leányunokánk, aki gyakorlatilag a kutyáinkkal nőtt fel. Imádja őket, s a pulik, komondorok is őt. Ha ketten vagyunk a Párommal, általában 2-3 kutyust viszünk egyszerre barangolni, ám most megtehetjük, hogy a falka hat tagjából öt velünk jön, mert Dóri segít. Mindenben, a házi munkában is. (Sosem kérem, lelkesen ajánlkozik.)

Mikor végzünk a reggeli rutinfeladatokkal – beágyazás, reggelizés, mosogatás, esetleg felmosás, bevásárlás – előkerülnek a pórázok. A komondorokat – Dáliát és Borostyánt – felváltva visszük. Egyik nap Borostyán jön, másik nap Dália. Pont elég az induláskor a férjemnek egy 60 kg-os fehér csodát megtartani. Persze az első 50 méter után megnyugszanak, és szépen jönnek. A 4 pulink sem gyenge eset induláskor, általában arra szoktam kérni őket, hogy köpjék ki a versenylovakat, ne húzzanak. Bármennyire is iskolázottak, a séta elején akkora az örömük, hogy meghódítanák és megölelnék az egész világot. Kell néhány perc, hogy elrendeződjön a falka. Nálunk gyakorlottabb kutyások talán most csóválják a fejüket, hogy ennek nem így kellene lennie, de én ezt a fajta viselkedést nem rovom fel a négylábú családtagjaimnak, mert bár az udvarunk sem kicsi, mégiscsak izgalmasabb csapatostul kivonulni a nagyvilágba. Örülni a még nagyobb szabad térnek, szimatolni, beszippantani az ősz illatait, esetleg az előttünk arra kószáló vadak szagait. Magukévá tenni a frissen felszántott, esetleg talán trágyázott szántóföldből kipárolgó, számukra csodás szagokat, melyeket, mi embereket, az elcsökevényesedett érzékszerveinkkel talán nem is érzünk. Nekik ezek az élmények magát a Mennyországot jelentik, és a legfontosabb az, hogy együtt vagyunk. Együtt a Falka, ők és mi. Szívesen belebújnék ilyenkor a fejükbe, vajon hogyan is élik meg ilyenkor az élet számunkra aprónak tűnő csodáit, de olvasatom szerint valahogyan a fent leírt módokon.

Induláskor mi is – emberek – élvezzük, hogy simogatja az arcunkat a gyenge őszi, szellő, melegíti a nap. Gyönyörködünk a természet még alakulóban lévő őszi köntösében, a falevelek elszíneződésében, hullásában. Ilyenkor otthon marad a vasaló, kisimul az idegrendszer, nem táncolnak a fejünkben zavaró gondolatok. Teljes a lelki megtisztulás, regenerálódás. Ezt igazán talán csak az érti, akinek kutyája van és kijár a természetbe vele. Hát lássuk csak! Mi is a mi sétáink forgatókönyve. Első mozzanat az öt nyakörv és póráz kikészítése, majd a 4 puli és komondor felöltöztetése. Bizony időnként bosszankodunk, vagy kacagunk, mert Eszest – a nyolchónapos pulit – egyelőre még sokszor bonyolultabb begyűjteni, mint egy zsák bolhát. Az idősebbek már komolyabban veszik a témát, de még ők is tudnak meglepetést okozni. Szeder – a négy éves fehér pulink – képes örömében 360 fokokat pörögni önmaga körül, mikor meglátja a séta kellékeit a kezünkben. Boldogok, és viccesek tudnak lenni. Megkönnyebbülünk, mikor sikerül kijutni a portáról. Következő kihívás számunkra, kivárni, hogy az aktív mozgással járó lelkesedésük csillapodjon, amelyet a SÉTA generál bennük.

Szerencsére a házunktól körülbelül 100 méterre van egy olyan mezőgazdasági út szántóföldekkel ölelkezve, ahol már szabadon tudjuk engedni őket. Gyönyörű, mikor együtt rohangál a falka, természetesen minket folyamatosan szemmel tartva. Próbáltam labdát is kivinni nekik, de felesleges, mert elhagyják. Van, amikor megtaláljuk, van, amikor másnap ők. Rá se rántunk, hiszen a laszti fogyóeszköz. Kutyáinkkal általában nincs gond a sétáink alkalmával. Ám, ne higgyétek, hogy nem tudnak meglepetés okozni. Bizony képesek rá.

Hevesi Portámkincse Dáliával – az egyik komondorunkkal – körülbelül egy éve történt egy hajmeresztő eset, legalábbis számomra az volt. Akkor meg is írtam a sztorit. Mi járhatott a fejében, nem tudom, de megrészegült a nagy szabadtér, mezőgazdasági terület látványától, és egészen az autópályáig elszaladt. A férjem nyugodt volt, nekem minden szál hajam égnek állt, mint a Kis Vakondnak a mesében. (Tudomásom szerint neki csak 3 szál haja van, nekem kicsit több.) A férjem nyugodt maradt. Ő mérnök ember, tudta, hogy van vadháló a pálya és a szántóföld között. Biztos volt abban, hogy Dália vissza fog jönni, a történet így is zárult.

Ám a történelem ismétli önmagát. Annak ellenére, hogy már azt gondoltuk, komondorunk behívás-biztos, kedden megismétlődött az eset. Valamilyen érdekes dolog lehet az autópálya mellett, mert Dália ismét megpattant. Nem ment igazán világgá, bár hiába hívtuk, haladt a maga útján. Körülbelül 200-300 méterre távolodhatott el tőlünk. Szerencsére csak egy-egy szemvillanásra esett ki a látóterünkből. A belső félelmem ellenére, csodálatos látványt volt a komondorunkat kocogni látni a szántóföld másik oldalán. Írhatnám azt is, hogy fenséges élményben volt részünk.

Valami azonban izgalmassá tette az esetet. Meglepő módon, Bokréta, Nefelejcs és Szeder pulink mellettünk maradt a mezőgazdasági úton. Őket gyorsan pórázra tettük, miután megpillantottuk, hogy a legfiatalabb pulink, Nagyvázsonyi Raszta Puli Eszes, mint egy üstökös, Dália után iramodik. Csak két száguldó csillagot látott a szemünk. Elöl száguldott a fehér komondor, utána egy apró fekete pont, Eszes pulink. Nem örültem a dolognak, mert még csak lassan tapasztalom, hogy Eszes mennyire megbízható. Most tanítgatjuk őt a helyes viselkedésre. A behívással már nincs, vagy nem mindig van gond. Kedden csak 50%-osan. Hogy mi járt Eszeském fejében, nem tudhatom. Talán egy futkározós játéknak tekintette az egész szituációt, vagy dolgozott benne a pulik génjeiben alapvetően meglévő terelőösztön és vissza szerette volna terelni a falka elbóklászó tagját a csapathoz. Egy jó darabig csak rohant-rohant, hívogathattam én, falra hányt borsó volt. Szerencsére Eszeske fél úton feladta Dália popsijának kergetését és visszatért hozzánk.  Nem mondanám, hogy nem izzadtam le egy kicsit, ám közben örültem, hogy a pulik alaptermészetének megfelelően talán mégis működött a behívás. Mint írtam is már, lehet, hogy a terelő ösztön indult be nála, vagy csak a kölyökkori játékosság, nem tudom, csak 8 hónapos.

Ezzel párhuzamosan hiába mondtunk a komondorunknak bármit is, konokul haladt a maga útján. Végig láttuk, hogy merre jár. Aztán valami átkattanhatott a fejében, édes vagy ijesztő felismerés volt a számára, hogy egyedül van, nem látja a falkáját. Szerintem meg is ijedhetett egy kicsit, ezért visszafordult. A saját nyomvonalán haladt felénk, mint egy éve. Örömmel jelentem, hogy szerencsésen zárult le a kedd délutáni kaland. Senki nem ment világgá, mindenki rádöbbent előbb vagy utóbb, hogy hol a helye, hol jó neki.

A Tengelits-Portán élő falka minden napjai – Puli kölyök bekerülése a családba

Nem vagyok még tapasztalt tenyésztő, hiszen egy almot sem sikerült lehoznunk. A férjem készített egy honlapot – www.tengelits-porta.hu – és ez az internetes felület elég jól működik. Többen kerestek nálunk puli kölyköt – érdekes módon komondort még nem – ám mivel ebben az évben nem sikerült Árminházi Szeder fedezése (fehér puli), Nefelejcs (fekete puli) fedezésével még nem is próbálkoztunk, a telefonos és e-mailes megkeresésekre csak annyi lehetett a válaszom, hogy tovább irányítottam a potenciális pulira vágyókat olyan helyekre, ahol tudtam, hogy vannak kölykök. Előjegyzést sem vállalok, mert mint az előbb is hangsúlyoztam, még nem hoztunk le almot. Szeretnénk, de a semmire nem ígérek semmit.

Mi pulisok – jó esetben – segítjük egymást. Odairányítjuk, az érdeklődőt, ahol tudomásunk szerint, van kiskutya. Sőt! Én időt és energiát nem kímélve, akkor is elbeszélgetek a gazdi jelöltekkel, ha nem a mi kennelünkben fognak pulit vásárolni. Akadt olyan is a történetben, hogy bár a Tengelits-Porta Éke Kennelben nyoma sem volt az alomnak, eljött hozzánk egy fiatal pár, hogy élőben is lássanak felnőtt, gondozott pulikat, mivel az eddigi tapasztalataik csak azok voltak, hogy puli jellegű kutyákat láttak ápolatlanul láncon, falusi udvarokon. Semmilyen anyagi érdekünk nem fűződött a történethez, mivel még befedezett kutyánk sem volt. Számunkra fontos, hogy minden puli, akár a mi tenyésztésünk, akár nem, megfelelő gazdihoz kerüljön. Kemény a szűrőm.

Pulihoz segítettem egy fiatal párt, mert szimpatikusak és nyitottak voltak mindenre, amiről kommunikáltunk a fajtával kapcsolatban. Mivel bérből és közalkalmazotti fizetésből élnek, probléma lett volna még magyar árakon is egy törzskönyvezett puli megvétele számukra, egyébként is csak hobbi kutyát szerettek volna. Ezért Czudarligethy Juhász Nefelejcsem tenyésztőjéhez irányítottam őket, ahol tudtam, hogy vannak kiskutyák. A papa és mama tuti törzskönyves puli, de a tenyésztő már nem törzskönyvez. Ezért hivatalosan meghatározva csak puli jellegű kutyust kaptak, lényegesen alacsonyabb áron, mintha pedigré lett volna. Mégis pulit vehettek, ha nem is a szó hivatalos értelmében. Így számukra megfizethető áron jutottak egy kölyökhöz. Internetes, telefonos és személyes kommunikációk során igyekeztem mindenről tájékoztatni őket a fajtával kapcsolatban. A jó szándék maximálisan megvolt a részemről. (Minden anyagi ellenérték nélkül sok kellemes energia befektetéssel.) Kellemes, mert számomra minden kölyök értékes, és olvasatom szerint mindegyik megérdemel egy rendes gazdit, aki leszületett erre a Földre. Nem vagyok sznob, hogy csak a törzskönyvvel rendelkező drága kutyának járnak a kiváltságok. Gondolataim szerint ez a pár maximálisan felkészült egy kölyök fogadására. Nyitottak voltak az útmutatásaimra, tanácsaimra. Lehet, ez kicsit nagyképűen hangzik, hogy én adok tanácsot, hiszem még egy almom sem volt. (Bár az elmúlt 35 évemben felneveltem pár kölyköt.) Ennek ellenére a napokban jött a fekete leves a történettel kapcsolatban. Döbbenet, hogy az emberek sokszor mennyire tájékozatlanok, és nem tudják, mit vállalnak, mivel jár egy kölyök felnőtté nevelése. Kétségbeesett Messenger üzenet érkezett a Hölgytől, hogy a kis pulinak – 13 hetes – mennie kell a háztól, mert „rossz”(?). Sajnos a család férfi tagja nincs tisztában a kölyök fejlődési folyamatával. Ha tudok, segítsek új otthont találni neki, ez volt a kérés. Természetesen a pulinak, nem az embernek.

Hogy lehet egy 13 hetes kölyök rossz? Semmi más nem történik, csak ismerkedik a környezetével. Ha belegondolunk egy embergyerek is a száján keresztül érzékkeli az első egy két évében a világot. Ha nem figyel oda szülő, mindent megkóstol. A szájába vesz. Egy puli gyerek ugyanezt teszi. Egy kölyök, igen, harapdálja a gazdit, csipkedi a bokáját, ugatva üdvözli. A puli kölyök főleg. Fel szeretné hívni magára a figyelmet, hogy GAZDI, ITT VAGYOK! Nekünk még a felnőtt pulijaink is ugatós üdvrivalgásba törnek ki, ha kimegyünk hozzájuk. Nem minket ugatnak, hanem nekünk örülnek. Kardinálisan nagy különbség! Ezek a tevékenységek sokkal intenzívebbek, ha egy puli gyerek egyedül kerül a portára, nincs lehetősége beilleszkedni egy falkába, nincs kivel játszania, míg a gazdik dolgoznak. Ebben az esetben csak az EMBER A TÁRSA! Nagyon fontos opció ezt tudomásul venni, mert, ha nem megy, akkor a saját személyünk elleni támadásnak fogjuk megélni az új családtagunk örömkitöréseit. Magyarul: mikor egy kölyköt – legyen puli, vagy bármilyen más fajta – magunkhoz veszünk, nem árt tisztában lenni azzal, hogy körülbelül egy éves korára fog benőni a feje lágy, vagy addigra sem.

Tudomásul kell venni, hogy fél éves koruk előtt, amit sikerül megkaparintaniuk, meg is kóstolják, szétrágják. Jaj, mennyit tudnék mesélni, mikor Dália (komondorunk) és Nefelejcs (pulink) kicsik voltak! Mikor megrágták, széttépték, megették a számukra vásárolt kültéri műbőrrel fedett szivacsos kutyamatracot! Úgy nézett ki az udvarunk, mintha Holle Anyó rázta volna ki a párnáiból a tollakat a portán. És mi lett a történet folyománya? Mivel rendesen hiányoztak a párna borításának műbőr darabjai is, fáradtan, munka után, rohantunk a még nyitva lévő Állat Klinikára, ahol 16 000 Ft-ért hánytatták még a két gézengúzt, Nefelejcset és Dáliát. Másnap meg még ultrahangra is vissza kellett vinni őket, hogy ellenőrizzék minden nem odaillő anyag kiürült-e a bélrendszerükből. Azt sem csinálták ingyen. Hát nem kevés pénz és idegeskedés volt, de szerencsésen végződött a történet. És ezt úgy fogtuk fel, hogy kölykök. Eszünkbe sem jutott, hogy megváljunk tőlük. A férjem viccesen sokáig emlegette, hogy inkább bulizta volna el a kutyák hánytatásának költségét a barátaival. Ennyiért ők úgy hánytak volna, hogy még ittak volna is előtte. Persze István nem iszik, ezt csak humornak szánta. Dália és Nefelejcs maradtak a portán.

Olyan is volt, hogy Szederke – a fehér pulink kétszer is kiszervezte az internetet a házból. Még a számítógépbe is alkatrészt kellett cserélni.  Nem kevés költség volt, az én férjem sem örült annyira. Sőt bővült is itt Kálban a falka, egy komondorral.  Dália 3, Borostyán 2 éves lesz. Kertépítést, pinceásást még mindig vállalnak. Eszünkbe sincs megválni tőlük! Dáliának sokáig kedvenc hobbija volt kutya gyerekként az alkaromat harapdálni, és nem bántani akart. Nem mindig volt kellemes élmény, de sikerült leszoktatni róla.

Összegzés: Egy kölyökkutyától nem várható el, hogy azonnal „jó” kutya legyen. Mindegyiknek megvannak a saját ötletei a világ megismerésével kapcsolatosan, ami esetleg a gazdiknak okoz nem kevés bosszúságot. Ha ezt nem tudod kezelni, ne legyen kutyád! Amennyiben nem lennének ennyire kreatívak, hamar unalmas kutyává válnának! Ha ezzel nem vagy tisztában, felnőtt kutyát vegyél! A kutyák körülbelül 2 éves korukra, ha megfelelően foglalkozol velük, megkomolyodnak. (Vagy mégsem?) Tanítani kell őket, mint a gyerekeket is. Nálunk az egyéni foglalkozások mellett nagyon bejött a kutyaovi és a kutya suli. Nem is vittük mindegyiket, mert a kutyaoviban és a kutya suliban minket is megtanítottak, hogyan foglalkozzunk profin a kutyáinkkal. Fontos a séta, akkor is, ha nagy portád van. A séta kapocs, a világ, az ember és a kutya között. Olvasatom szerint nélkülözhetetlen!

Ami fontos: A puli nagyon hűséges, ám hatalmas a mozgásigénye. Nagy a száj, csahos. Elsősorban kertes házakba javaslom kinti-benti tartásra. A pulit lehet csak az udvaron is tartani, megfelelő körülmények megteremtése mellett. Ilyen esetben szükséges fedett kennel, télen meleg kutyaház, árnyékos udvar. Nagyon szeretnek túrázni, rohangálni, ezért városi lakásban is tartható, de biztosítani kell számára a megfelelő mozgást. (Erősen meggondolandó egy társasházi tartás, mert bizony szereti hallatni a hangját, és a szomszédok ritkán tolerálják.)

A pulival kiválóan lehet, agilityzni, nagyokat sétálni. Nagyon ragaszkodó, könnyen tanul. Sok szeretet tud adni.

A pulit nem ajánljuk olyan embereknek, akik nem fogadják el, hogy minden kutyának joga van a megfelelő táplálékhoz, és hogy konyhai maradékon nem élnek meg. Nem ajánlom annak, aki nem veszi tudomásul, hogy minden ebnek joga van az egészséghez, megfelelő orvosi ellátáshoz és szőrápoláshoz. Nem ajánlom senkinek, aki láncon szeretné tartani a leghűségesebb társát. A kutyák minőségi tartása nem a vételárral kezdődik!